Adatvédelmi Szabályzat A Semmelweis Kft. (székhely: 1085 Budapest, Üllői út 26., a továbbiakban: Szolgáltató, vagy Adatkezelő, vagy Társaság), magára nézve kötelezőnek ismeri el jelen jogi közlemény tartalmá...
Hangulata és stílusa kapcsán is, egy kicsit tudnám hasonlítani David Fincher legendás filmjéhez, a Hetedikhez. Persze szó nincs egyszerű másolatról, hisz a széria meri és akarja is a saját útját járni, így olyan narratív megoldásokat választ, ami a lehető legtökéletesebb. Az egész évadot meglepően hamar végig lehet nézni, annak ellenére is, hogy minden epizód majd egy órás. Minden rész végén úgy éreztem, látnom kell a történet további alakulását, de minél hamarabb. Úgy gondolom, az ilyesfajta sorozatok miatt tekintenek úgy az HBO-ra, minden a modern televíziós egyik legnagyobb ékkövére, hisz gyakran egész váratlanul, szinte a semmiből húznak elő egy olyan szériát, amelynek minőségét egy csepp panasz sem érheti. Nagy szerencse, hogy a True Detective nem csak kritikai téren teljesített pazarul, hanem a nézők is nagyon kedvelték. Ezek után már alig várom, hogy láthassam a további etapokat, kíváncsi vagyok, ott mi vár rám. Nagy előny sok krimihez képest, hogy az alkotók hús-vér karaktereket álmodtak a képernyőre, akiket egyébként kiváló színészek keltenek életre.
Ha van a sorozatokon belül olyan téma, mellyel Dunát lehetne rekeszteni, az minden bizonnyal a krimi. Ezek többsége azonban az archetípusnak is tekinthető CSI nyomvonalat követi (minden részben új eset, kevés összefüggés), ritka az olyan kivétel, mint például a Dexter, vagy a Gyilkos hajsza. De most jött az HBO, hogy jól odavágjon a műfajnak, és feltegyen egy olyan magas lécet, hogy csak lesünk. Új király született. Be kell vallanom HBO fronton nem kevés lemaradásom van, egyedül a Trónok Harca és a True Blood az amit nyomon követek, a Maffiózók, Drót, Sírhant művek stb. még a "megnézendő" listán vannak, remélhetőleg már nem sokáig. Viszont A törvény nevében már az alapfelállással és a főszereplőkkel megfogott, így nem is volt kérdés, hogy belevágok-e. Természetesen megérte. A történetről röviden annyit (szigorúan spoilerek nélkül), hogy Rust Cohle ( Matthew McConaughey) és Marty Hart ( Woody Harrelson) rendőrt (mit beszélek, detektívet) visszahívják az állomásra egy 17 évvel ezelőtt történt gyilkosság-sorozat ügyében, amelyen együtt dolgoztak anno.
Szinopszis Az HBO mozicsatorna saját gyártású krimisorozata két louisianai nyomozóról szól. Martin Hart és Rust Cohle detektív feleleveníti a leghíresebb ügyüket, egy prostituált brutális meggyilkolását. Az eset még 1995-ben történt, és egy sorozatgyilkos végzett vele. Ahogy visszaemlékeznek az esetre, feltárul kettejük kapcsolata is, gyakran feszült viszonyuk, miközben megszállottan vadásznak a rituális gyilkosra. A sorozatot Nic Pizzolato jegyzi, a főszerepben pedig két hollywoodi nagyágyú, Woody Harrelson és Matthew McConaughey látható. A törvény nevében adatfolyam, bérlés vagy vásárlás – 1. évad: Jelenleg a(z) "A törvény nevében - Evadok 1" online megtekinthető itt: Horizon, HBO Go.
Harrelson és McConaughey nyomoz. A történet középpontjában egy meg nem oldott nyomozás áll. 2012-ben, két korábbi rendőr, Rust Cohle (Matthew McConaughey) és Marty Hart (Woody Harrelson) visszaemlékeznek egy korábbi ügyükre, ahol soha nem tudták kézre keríteni az elkövetőt. Mindez még 1995-ben történt meg, mikor is a nyomozók teljes erőbedobással kezdtek nyomozni egy rejtélyes sorozatgyilkos után, akinek nyomát brutális, már-már bestiálisan, rituálisan meggyilkolt áldozatok kísérték. A két detektívnek az ügy során a legnagyobb sötétséggel kellett szembenéznie… A True Detective egy antológiasorozat (mint még például az American Horror Story), tehát a lényeg, hogy minden évadban más a helyszín és a karakterek, viszont közös a műfaj és a hangulat/stílus is. Nagyon örülök neki, hogy végre be tudtam pótolni az első szezont, hisz annak minden egyes pillanata mesteri és tökéletes. Már az (egyébként kiváló) intro is tökéletesen átadja azt a sejtelmes, feszült és nyugtalanító atmoszférát, ami a későbbi nyolc epizódot végig jellemezni fogja.
Anekdotái messze a legjobban sikerült részeknek tekinthetők, öröm hallgatni, mind mélyenszántó gondolatokat tartalmaz, melyeken érdemes elmélkedni. Rajtuk kívül talán Maggie -t( Michelle Monoghan) érdemes megemlíteni, aki Marty feleségeként nem kevés gyötrelmet él át, valahol a naiva és a femme fatale között helyezkedik el, családcentrikussága megkérdőjelezhetetlen. A többi szereplőnek inkább csak beugró szerep jut (kivéve a két nyomozó, akik újra az ügyben nyomoznak), de a gárda remek, nem is akarok belekötni. Ahogy a színészi játékba sem, mert naná, hogy csillagos ötöst érdemel. Nem szándékom fényezni Matthew McConaughey -t, de megérdemelte azt az arany szobrot, mert akárcsak a Mielőtt meghaltam -ban, itt is pazar alakítást nyújt. Ahogy a többiek is, kár lenne ezt tovább ragoznom. A külsőségek remekül passzolnak a belbecshez, a lassabb tempó miatt relatíve kevés a vágás, de annál több a közeli, hogy minél jobban azonosulni tudjunk a szereplőkkel. A tájleírás természeten nagytotálban történik, ami azért jó, mert a mocsaras helyszín tökéletesen passzol a hangvételhez, na meg bitang jól néz ki HD-ben.
Tetszett, hogy sem Rust, sem Marty karaktere nem egy szentfazék (zsaru mivoltuk ellenére), hanem olyan szereplők, akikkel könnyen lehetett azonosulni úgy is, hogy nagyon hasonlítanak ránk, nézőkre. Ők is csak emberek, problémákkal, s néha rossz döntéseket hoznak. Meg is lepődtem, hogy ennyire nagy neveket sikerült szerződtetniük a főszerepre, hisz két igazi kiválóságot sikerült megszereznie az HBO-nak a nyomozók szerepére. Woody Harrelson minden egyes pillanatában kiváló alakítás nyújt, szerintem egész karrierjének egyik legnagyobb mérföldköve ezen szerepe. De ugyanez elmondható természetesen Matthew McConaugheyról is, aki itt is tanúbizonyságot tett arról, hogy ő úgy nagyjából minden műfajban képes egy kimagasló munkára, hatalmas alapossággal megtámogatva. (Idén már hatalmasat játszott Harmony Korine tragikomédiájában, a Túltolva című moziban is. ) Összegezve, úgy gondolom, hogy a True Detective minden szempontból egy mérföldkő a sorozatok történetében. Elképesztően alaposan megírt történet jellemzi, ami ha megfelelő hangulatban kapja el a nézőt, akkor az nagyon könnyen rá tud függeni a mindössze nyolc epizódos évadra.
A Trónok harca is nagyon erős ezen a téren, de itt sokszor még jobbnak éreztem ezt a szegmenset. A karakterekről szintén csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, mer fogást nem találtam rajtuk bármennyire is kerestem. Marty eleinte a tipikus bürokrata alkat, aki mindig betartja a törvényt, nem ismeri a túlkapás fogalmát, és lelkiismeretesen végzi a munkáját. Emellett boldog férj és apa, akinek mindene a család. Először meg is ijedtem, hogy egy ilyen kaliberű szériában ekkora közhely szereplők lesznek, de hál' Istennek a helyzet ennél sokkal árnyaltabb, és a karakterfejlődésnek köszönhetően senki sem az, akinek első blikkre látszik. Spoiler veszély miatt ennél többet nem árulok el, hisz a sorozat lelkét pont a zseniális szereplők adják. Rust már egészen más lapra tartozik, ő az a filozofáló fajta, aki szerint az élet nem ér semmit, antiszociális és az alkoholt sem veti meg. Mindene a munka, legfőképp ez az ügy, melyet már-már megszállottan próbál felgöngyölíteni. Ennek miértjére természetesen fény derül majd, annyit elöljáróban, hogy nem egy szívmelengető történet.
Ami még különösen tetszett az a sorozat szimbólumrendszere, mely visz némi mögöttes tartalmat a koncepcióba, és az alkotók profizmusáról is sokat elárul. Ott van például a mocsár, mely az emberi romlottságot szemlélteti, az út menti csupasz, száraz fák, melyek talán magát a halált hivatottak kifejezni. A felszálló korona mely fennakad az ágon az elszálló gyermekkort szimbolizálja, - melyhez egyébként egy zseniális operatőri és rendezői fogás is köthető – a legszembetűnőbb mégis a Rust -ot körülvevő kereszt motívum, melyet nehéz nem észrevenni. Ott van a házában, az iskola ablakának keretében, a fal mintázatában, sőt, még az útkereszteződések is nagytotálban vannak mutatva, hogy nyomatékosítsák: Ő egy hihetetlenül ambivalens figura, akiben sokrétűbb érzelmek/érzések vannak, mint azt elsőre gondolnánk, ez pedig a fináléban (ami instant 10/10) csúcsosodik ki igazán. Nem igazán tudok negatívumot mondani a sorozattal kapcsolatban. A történet fordulatokban gazdag, sokrétű és egyáltalán nem kiszámítható, a karakter kidolgozás első osztályú, ahogy a forgatókönyv és a rendezés is.
Kérjük, iratkozz fel hírlevelünkre és értesítünk Szeretnék hírlevelet kapni emailben, illetve a fogyasztási szokásaimnak megfelelő, személyre szabott ajánlásokat és üzeneteket az HBO-tól. Subscribe Now
Vagy legalábbis azt hitték. Maguk a gyilkosságok túlmutatnak a trancsír jellegen, van bennük nem kevés okkult, sátánista vonás (agancs korona, rituális rajzok, fából készült "szobor"), így a thrillerre vágyók is megtalálják a számításaikat. A nyolc epizód alatt természetesen több ügybe is betekintést kapunk majd, melyek mind egy pontba futnak össze, csak győzzük követni (és kivárni). A tempó ugyan – a jó HBO -s hagyományt követve – nem diktál gyors iramot, sőt sokan kifejezetten lassúnak titulálhatják, de ez így van rendjén. Nincs összecsapott, pillanatok alatt lezavart jelenet, minden esemény és karakter kidolgozott, persze lesz akció is nem egyszer, de a legnagyobb feszültséget a hosszan kitartott, idegőrlő pillanatok adják majd. Na meg a forgatókönyv, ami már-már vetekedik a Breaking Bad -ben látottakkal. A Törvény nevében túlmutat a szimpla krimin, - persze a kihallgatások, nyomozás, aktabújás is szerves részét képezi minden résznek – kapunk nem kevés családi és karakter drámát, vallást, és életfilozófiát, mindezeket olyan narratívával és párbeszédekkel prezentálva, hogy sokszor az államat kerestem.