Adatvédelmi Szabályzat A Semmelweis Kft. (székhely: 1085 Budapest, Üllői út 26., a továbbiakban: Szolgáltató, vagy Adatkezelő, vagy Társaság), magára nézve kötelezőnek ismeri el jelen jogi közlemény tartalmá...
Terrier Drótszőrű Német Vizsla Rottweiler Angol Cocker Spániel Drótszőrű Tacskó Standard Schnauzer Ausztrál Juhászkutya Entlebuch-i havasi kutya Tacskó Bajor Véreb Hovawart Tibeti Terrier Belga Malinois Ír Terrier Törpe Pinscher Border Collie Jack Russell Terrier Uszkár Border Terrier Német Dog Vizsla Boxer Német Juhászkutya Welsh Terrier Cairn Terrier Német Vadászterrier West Highland Wh. Terrier Dalmata Óriás Schnauzer Wolfspitz Doberman Pinscher Parson Russell Terrier Közepesen merész, nyugtalan, kevéssé tanulékony, kevéssé barátságos kutyákkal Breton spániel Kanári-szigeteki Kutya Yorkshire Terrier Bull Terrier Máltai Selyemkutya Chihuahua Német Spitz E fajtacsoportokat alaposabban szemügyre véve, mutatnak némi hasonlóságot azzal, amit várnánk. Például egy csoportba került a Bernáthegyi és a Berni Pásztorkutya, a Golden Retriever és a Labrador, vagy épp a Jack Russell és a Parson Russell terrier. Ezek a fajta-párok mind történelmileg, mind funkciójukat tekintve közeli rokonok, és úgy tűnik, viselkedésük alapján is.
A tacskókat gyakran Németország szimbólumaként is számontartják. Pontosan emiatt az asszociáció miatt veszített népszerűségéből a tacskó az Egyesült Államokban az első és második világháborúk idején. Nem tartott sokáig ez a tacskó-ellenesség az embereknél, hiszen nagyon nehéz ellenállni ezeknek az aranyos kutyusoknak. Ugyanennek az asszociációnak köszönhetően egy Waldi nevű tacskó lett az első hivatalos kabalája az 1972-es nyári olimpiának. Lakásban élők számára kiváló társ lehet egy tacskó, vagy olyan gazdiknak, akiknek nincsen nagy udvaruk. A városiak körében nagyon közkedveltek a tacskók méretük és könnyű gondozásuk miatt. A lakásban elég aktívak és nagyon szeretik a hosszú sétákat. Nem szabad őket túletetni, és nagyon kell figyelni rájuk, ha bútorról bútorra ugrándoznak, náluk ugyanis egy szerencsétlenebb érkezés akár gerinc- és hátproblémákhoz, sérülésekhez vezethet. Hosszú hátuk miatt gyakori náluk a porckorong repedés és/vagy elcsúszás, melyek részleges vagy akár teljes bénulást is eredményezhetnek.
A Tacskó Részletes Bemutatása Három különböző tacskófajtát különböztethetünk meg: fényes rövid szőrű tacskók, hosszú szőrű tacskók és a drótszőrű vagy másnéven szálkás szőrű tacskók. Méretük alapján a besorolásuk változik. Amerikában csak két méretük ismert a törpe és a standard. Szülőhazájukban, Németországban, viszont ennél sokkal több csoportba sorolhatók méret szerint (pl. : standard, törpe, nyúlász tacskó). Utóbbi méretezés alapjául 15 hónapos kor utáni mellkas szélesség a mérvadó. Méretüktől függetlenül az összes tacskó kiváló családtag és társ. Nemcsoda, hogy az 1950-es évek óta a legkedveltebb kutyafajták közé tartoznak. Bájos, elbűvölő külsejük és virgonc természetüknek köszönhetően rengeteg becenevet kaptak az idők során: kolbászkutya, hot-dog kutya, virslikutya, Doxie, dakszli, angolul a Dashie, németül a Teckels, Dachels/Dachsels. Szinte lehetetlen mosolygás nélkül végig nézni, ahogy a tacskók hosszú testüket azokon az apró lábakon tartják és milyen magabiztossággal vonulnak el mindenki előtt!
A fajtaklubok emellett minden fajtára úgynevezett fajta-standardet is leírtak, mely nagyrészt külső tulajdonságokra (méret, alkat, szőrzet, színezet) vonatkozik. A fajta-klubok tevékenységének köszönhetően az egy fajtába tartozó kutyák mind külsőleg, mind genetikailag is nagyon hasonlóak egymáshoz, míg a fajták között nagy genetikai és morfológiai különbség figyelhető meg. A köznépi vélekedés számos sztereotípiát dédelget a fajták tipikus viselkedésével kapcsolatban, nagyrészt a média és sajtó hatására. Bizonyos fajtákat már ránézésre agresszívnek tartunk, másokról eszünkbe sem jut, hogy akár haraphatnának is, megint másoktól "elvárjuk" a vidám, barátságos viselkedést. Kérdés azonban, hogy van-e ezeknek a sztereotípiáknak alapja; létezik-e egyáltalán fajtatipikus viselkedés? A fajták, mint láttuk, egységesek, mind genetikai, mind alaktani szempontból, de mi a helyzet a viselkedéssel? Nos a kép teljesen tiszta... A fajta nem minden viselkedésjegy esetében jósolja/határozza meg a kutya viselkedését.
Van-e még mindig hatása a fajta korábbi funkciójának a kutyák személyiségére? A kutya a legrégebben háziasított faj, legalább 15. 000 éve ki van téve az ember mesterséges szelekciójának. Sok különböző célra használták a kutyát korábban, e funkciókra különböző méretű, szőrű, alkatú és viselkedésű kutyára volt szükség. Persze ekkor még nem léteztek a mai "fajták", inkább csak különböző típusú kutyák (pl. hajtó, terelő, vagy őrző kutyák), melyek képességeik és fizikumuk alapján alkalmasabbak voltak adott funkció betöltésére. A ma megfigyelhető hatalmas alaktani és viselkedésbeli változatosság a modern kutyatenyésztésnek köszönhető. A legtöbb ma elismert fajtának nincsen hosszú múltja, csupán 100-200 évesek. Ez a fajtarobbanás 19. század közepén megalakuló fajtakluboknak, és az általuk szigorúan megkövetelt tenyésztési/keresztezési szabályoknak tulajdonítható: egy kutya akkor nevezhető fajtatisztának, ha mindkét szülője ugyanabba a fajtába tartozik. Ez persze annyira nem korlátozta a tenyésztők szabadságát, hiszen ennek a folyamatnak az eredménye a ma elfogadott több mint 400 kutyafajta.
A labik talán kicsit jobban "pörögnek" (már amennyire egy retrieverről lehet ilyet mondani), a goldenek nyugodtabbak - általában. Elhízásra mindkettő hajlamos, de nem is értem, miért csinálnak ebből problémát az emberek: amint elkezd hízni a kutya, csökkenteni kell az adagját, ha fogyni kezd, akkor növelni, így mindig meg lehet tartani a normális súlyát és alakját. Kinézetre: a golden színe a krémfehértől az egész vörösig terjedhet, hosszabb szőre van, míg a labi fekete, barna és sárga is lehet, és rövid, jól kezelhető szőre van (értsd: nem ragad bele minden szirszar, bogáncs meg hasonlók). Persze rengeteg apró különbség van még (különben lehetnének egyetlen fajta hosszú- és rövidszőrű változatai is), de egy átlagember ennyit lát belőlük. Szóval egetrengető különbségek nincsenek, inkább a szimpátia szokott dönteni kettejük között. Talán még annyi, hogy a labi nincs annyira túltenyésztve, de persze normális tenyésztőnél beszerezve egyikkel sincs gond. Apropó, megkérdezhetsz néhány tenyésztőt is, ők biztosan jobban érzik a különséget, mint bárki, aki csak egy-egy ilyen kutyát tart.
Bár eredetileg kisebb zsákmányállatok keresése, vadászat miatt tenyészették őket, a mai tacskók már sokkal ideálisabb családtagok. A tacskók egyébként nagyon tehetséges kutyák, ezt bizonyítja az is, hogy szinte minden kutyaversenyszámban találkozhatunk a fajtával. Szorgalmas, megbecsült terápiás kutyák is. A tacskók körében legnépszerűbb versenysorozat a "Wiener Nationals", ahova nagyon sok gazdi nevezi be kedvencét. A hátsérülés veszélye miatt azonban az Amerikai Tacskó Klub (Dachshund Club of America) ellenzi ezeket a versenyeket. Mivel elég népszerű kutyafajtáról van szó, így rengetegen is tenyésztik őket, csak sajnos nem mindenkit a jószándék vezérel. Sokan csak a pénzt látják ezekben a kutyusokban, így nem fordítanak kellő figyelmet és energiát rájuk. Az elhanyagolt kutyusoknál pedig gyakorik a viselkedés problémák és a megbetegedések is. Keress egy megbízható tenyésztőt! A tacskók rendkívül változatosak. Nemcsak színükben, méretükben, típusukban, de személyiségükben is azok, így szinte bármilyen gazdihoz tökéletesen passzolnak.
Viszont elég fázós kutyák, így nem árt beszerezni egy-két pulcsit, ha beköszönt a tél! Színük általában fekete-barna, barna, krém, vörös, cser, fekete-cser, acélkék-csersárga, csokoládé-krém. Szőrzetük lehet különféle mintás is, például: foltos, csíkos, tiger, tarka és még sok más. A hosszúszőrű tacskóknak sima, enyhén hullámos a szőrük és szinte ugyanolyan színkombinációkban pompáznak, mint a rövidszőrű tacskók. Napi fésülést igényelnek, hogy ne gubancolódjon össze szép hosszú szőrük főleg a könyök és fül résznél! Sokan úgy vélik, hogy a hosszúszőrű tacskók engedelmesebbek, mint rövid- és drótszőrű társaik. A drótszőrű tacskóknak szálas, rövid, vastag, durva szőrzetük van, bokros szemöldökkel és szakállal. A rövidszőrű tacskókhoz hasonlóan elég virgonc, huncut természetük van. Nekik nem lesz szükségük pulcsira télen, viszont a gyakori fésülést az ő szőrzetük is igényli. Színükben ők sem különböznek a többi tacskótól, bár a drótszőrű tacskóknál a fekete-barna-szürke; a fekete-cser; a vörös színkombinációk a leggyakoribbak.
a juhászkutyák és vizslák tanulékonysága köztudott volt eddig is. De a nagytestű munkakutyák viszonylag alacsony tanulékonysága némileg meglepő. Talán magyarázható azzal, hogy az ebbe a csoportba tartozó fajták jórészt őrzőkutyák, melyek általában önállóan dolgoznak, és nem igényelnek folytonos emberi irányítást, ellenben a terelőkutyákkal. Összefoglalva, úgy tűnik, bizonyos viselkedésjegyekben a kutya fajtája valóban fontos tényező, tanulékonyság és merészség tekintetében pedig a fajta korábbi funkciója meghatározó lehet a viselkedés kialakításában. A másik két, általunk vizsgált jegy: a többi kutyával szembeni barátságosság, illetve a stressz helyzetben mutatott nyugodt, kiegyensúlyozott viselkedés (vagy ennek ellentettje), úgy tűnik, nem volt fontos tényező a fajták funkciójában (legfeljebb néhány nagyon speciális feladatnál). Például a kopókkal valaha csoportban vadásztak, így ezeknél a fajtáknál fontos lehet a többi kutyával szembeni alacsony agresszió, ám más feladatoknál erre a viselkedésre nem volt speciálisan szükség.
Arról az aranyos hosszúkás fejről nem is beszélve! A már-már komikus külsejük miatt hamar a karikaturisták és a játékkészítők kedvenc állatává váltak. Az aranyos, apró lábaknak viszont komoly szerepe volt a vadászat során! A rövid lábak ugyanis lehetővé tették, hogy az állatok odúiba bejussanak és kikergessék belőlük a zsákmányokat. A tacskók rendkívül bátrak, de emellett nagyon makacsok és szabadszelleműek is, főleg, ha vadászatról van szó. Otthon már inkább a játékos énjük jön elő. Szeretnek a gazdik közelében lenni és mindenben segédkezni, amiben csak tudnak. Mivel rendkívül okos kutyákról van szó, így előfordulhat, hogy a szabályokat is sajátosan értelmezik és/vagy saját maguk kitalálnak bizonyos játékszabályokat. Ebből is látszik csökönyös természetük. Élénk és vidám kutyusok, akik imádnak kisállatokat, madarakat kergetni és játékok után szaladgálni. A fajtastandard szerint a tacskók személyiségét legjobban az okos, élénk, bátor, kitartó szavakkal lehet körülírni. A standard szerint nem igazi tacskó a félénk, ijedős tacskó!